Ami erről szól: A videó a mai világra igencsak jellemző társadalmi különbségek elfogadásáról szól. A Pledis egy eléggé magával ragadó témát hozott, amibe azért mindneki beletudja élni magát. A videó főbb témája az iskolai élet, bántalmazás bemutatása. A video a "FACE" címet kapta.

Forrás: http://nuexhungarian.gportal.hu

Van egy másik blogom ahova a novelláimat töltöm fel ^^.  Léccives aki elolvasa dobjon már egy kritikát ^^ Íme is a cím: http://hiroshi.blogger.hu/

Na úgy döntöttem blogolok egy gyorsat. Írtam egy másik novellát, meleg víz csodákra képes >.<. Akkor ma elértem hogy anyámnak tetszen egy japán énekes *büszkefej* ritka ha azt mondja neki hogy tetszik. Az egész úgy kezdödött hogy ugye holnap névnapolás szal sütni főzni kell. Mondom anyámnak na mutattok egy számot megmutattom neki Jin Akanashi Test Driver cimű számát. Hallgasa na kérdem milyen? mondja tök jó kérdem mi a süti vagy a szám? mondja a süti is meg a szám is tök jó. Volt ma egy kis siker élményem. Akkor ma Chibiztem és remélem összejön a nyár *.*. És igen én is rákattantam arra a számra, de Derulo nem kéne bele ._. na mind1. Ha az elöző novellára kapok pár kritit akkor lehet felrakom ezt is amit most írtam.

Az olvasáshoz ezt tudnám ajánlani:

Néha úgy érzem olyan az életem, mint a naplemente lassú, egyszerű és színes.  Kicsit ironikus hogy pont a naplementét nézve gondolkozok ezen miközben pár éve nem is így gondoltam. Pár éve még rendben volt minden, de mint minden kapcsolat egyszer megromlik és a rózsaszín felhő köddé válik.  Pont ezt történt velem 3 éve. 3 éve nem volt úgy komolyabb kapcsolatom senkivel mindig csak sodródtam az árral. Igaz az óta is gyötörnek az álmok és a legutóbbi fáj talán a legjobban…

„Szakadt az eső és hideg volt, fáztam, és kicsit remegtem, de ezt ő megérezte és átölelt.  Boldog voltam, mert az ölelt és mondta, hogy Szeretlek, akiért az életemet adtam volna. Csak öleltük egymást és nem számított, semmi nem érdekelt, hogy ki látott és ki mit gondolt rólunk. Mikor már nagyon a gondolataim között voltam, kicsit megszorította a kezemet és rám mosolygott, annyira szerettem a mosolyát. De egyszer minden jónak vége szakad, hirtelen felállt és ellökött magától majd az arcomba nevetett.”

Egyre többször álmodom ezt és egyre jobban fáj, de hát az élet megy tovább, mint minden..

- Ayame gyere be, mert megfázol!- hallom meg nővérem hangját.

- Majd megyek.. – csak egy sóhajt hallok meg tőle és ki jön.

- Mi a baj? – kérdi halkan

- Tudod te nagyon jól!- nézek rá és az amolyan „vagy kinyögöd még ma azt, amit eddig is tudtam vagy megcsaplak” nézésévvel találom, szembe magamat halkan felsóhajtok, majd elkezdem a beszédemet.

- Fáj, hogy egész végig csak kihasznált miközben más mondta, hogy így van, de nem foglalkoztam vele, mert szerettem. Képes volt egész végig hazudni és mindig engem tenni felelősé, ha balhé volt. Mindenki mondott mindent, de nem foglalkoztam vele, mert a szerelem nagyon is vakít, de lehet nem is akartam látni azt, amit művel. Talán sokkal jobb volt, míg azt a rózsaszínfelhőt láttam.  És így szembesülve a múlttal nagyon rossz egy kegyetlen érzés, ami öl. – mondom a végét egész halkan.

- Igaz hogy most jobb, mint amikor magadba borulsz? – erre csak aprót bólintok, mert igaza van. -  Tudod az ilyen dolgokat jobb kiadni, mint magadban tartani utána meg csak rosszabb lesz és az senkinek sem lenne jó.

- Néha azért elgondolkozok, hogy miért képesek erre egyes emberek? Miért jobb a másikba taposni?

- Költői kérdés a választ vagy megtalálod rá vagy sem.  A lényeg fel a fejjel erős vagy és fiatal hosszú út áll még előtted, amit be kell járnod. Nem számít, hogy mekkora az akadály le kell győzni, vannak olyan dolgok, amiket hosszú és nagy küzdelem árán tudsz csak elérni és az a legdicsőbb dolog utána. –  Miután ezeket elmondta megölelt, ami nagyon jól esett.  Nem tűröm el sok embernek, hogy megöleljen, mert a dolgok után kicsit ember fóbiám lett.  De ő a nővérem és benne tényleg megbízok, tudom, hogy nem csapna be, hiszen alig vagyunk meg egymás nélkül. -  Legközelebb hallgatsz rám és minden rendben lesz. – mosolyog rám és bemegy.

Igaza van, mint mindig sokszor ő térített észhez és hozott ki a depresszióból. Senki sem ér meg annyit hogy sokat szenvedj érte, amire persze csak akkor döbbensz rá mikor vége mindennek.  Persze vannak olyan dolgok, amiket csak hosszú harc után szerezhetsz meg, és mint mondta Nana-chan az a legdicsőbb bármi is legyen az. A múlt emlékei csak peregnek előttem a jók és a rosszak ugyanúgy és kezdek megnyugodni kicsit. Nem kell félni, hiszen újra, megsebesülsz, de mégis valamilyen szinten a lelked köré egy falat emelsz. Egy olyan falat, ami tele van hibákkal és ezer egy réssel, mert senki se tud tökéleteset készíteni. De végül hogy így lebeszéltem magammal és az Oneesan-al a dolgokat sokkal jobban érzem magamat. Ezek után nyugodtan nézem a gyönyörű naplementét.

Gondoltam blogolok kicsit, úgyis ritka pillanatok egyike. A címről hogyha egyedül vagyok akkor kéeps avgyok akár hüyleségeken is elmélkedni. Elmélkedek azon hogy mennyire át lesztem baszva mint a szar a palánkon. Itt az a bibi hogy az illető hiányzik. Hiányoznak a régi barátaim (oké az itteni hajdúnánásiak nem -.-) de a többiek igen. Mostanában a helyesírásomra is próbálok vigyázni de ami eddig nem ment azt lassan is fogod elsajátitani. Elkezdtem újra rajzolni csak én gyökér 3 évre abba hagytam, most akár prof is  lehetnék -.-. A nagy semmiből kezdtem és pár hónap alatt sokat fejlődtem tudom mennyit szenvedtem vele és nehéz volt mostmeg már nem nagyon van türelmem. De hát újra kezdem a tanulást és hátha sikerül ^^. Most perpillanat Chibizek *-*

Ma meg Kittivel voltam, anyám nem mondhatja ho egész nap a gép előtt ültem. Mert hosszan sétáltunk, fociztunk (jelzem kosár labdával, holnapra tuti lesz kék-zöld folt a lábamon x"D) és előtte ugye kosaraztunk. Na ennyi mára lehet felrakom azt a novellát amit írtam...

Jelentkezem egy kicsit mivel régen blogoltam. Röviden ennyi történt:

- Megvolt a névnapom, ami szerintem ugyan olyan nap mint a többi. Na mindegy >.< egy embertől esett legjobban a köszöntés de az illető tudja ki az. :D

-  Tegnap voltam jótékonysági esten. Szerintem ahhoz képest ho városi szinten volt kevesen voltak :S Szerintem jó volt, kis családias hangulat volt.  Remélem javulni fog az állapota ^^

- Nanaval írunk egy ficcet, csak most szünetel mivel most nem Kamicis ><

- Az idézetes blogot egy darabig bezártam idő hiányában.

- És ennyi... Chibizek, aztán tanulok és családi vacsi  -.-"""

Erre most nagyon rá kattantam ><

A cím röviden annyi hogy a drága öcsém meg anyám felbaszta az agyamat. A lényeg ho a drága öcsém nyakon Vágot én meg ugye vissza akartam adni neki anyám ere Fanni -.- ne hogy már a nyúl vigye, a puskát mikor öcsém baszogat folyton nem ő megteheti. Jó gondolom, magamba akkor jó cseszd meg az elkényeztetett fiadat. Főleg ho öcsém az a típus, akit utálok, el van telve magától meg minden, mert folyton azt mondják ho milyen szép -.- . Deee nem engem anyám le basz ha nem tanulok két órát, vagy ha kevés a házi, akkor ugye gépezek, és akkor jön az a duma, hogyha nem tanulsz a géped le lesz kódolva. Most jöhet a duma, hogy ő tart el meg minden perpillanat nem érdekel. Kom apámtól meg nagyanyáméktól érzem a környezetembe ho szeretnek meg persze más rokonok meg barátnőim (főleg Chibi mivel nővérem *-*). Remélem Chibi tud jönni nyáron és apámék engedik lesz szabad két hetem *-* . A mai napot meg sikeresen túléltem szal ja... Egyébként még a volt barátnőim is jobban hiányoznak, mint öcsém -.- ... Na, röviden ennyi

Ja és erre a számra most nagyon rá kattantam *-*

Régebben csináltam twitter-t mikor ilyen the GazettE-ért voltak dolgok ( pl. Ruki-ra lehetet szavazni mint legjobb énekes és ahhoz kell twitter). És nem vagyok valami nagy email olvasó szóval most jutott eszembe minden >.< és megadom a címet :D https://twitter.com/alicechibi

Úgy gondoltam blogolok egy aprót. Nem igazán történik, semmi napról napra ugyan az tanulok meg gépezek és intézem a dolgaimat. Én már azért nézzem a fősulikat a drága kormány kicsit be paráztatot hogy jesszus akármilyen jó tanuló vagyok hova fognak felvenni államilag támogatottra? Mivel csak 250 főiskolán lesz államilag finanszírozott szakképzés és nincs pénz ilyen 250 ezres féléves díjakat kifizetni. Na mind1 >.< mindig is volt valami. Kinéztem magamnak egy gitárt, ha minden jól megy szülcsimre megkapom és nyáron, ha jön Chibi akkor csak tokot kell vennem. Az elmélkedés rész lényegében az, hogy gondolkoztam a régen megszakadt barátságokon. Akkor valamilyen szinten csak haragudtam meg szarul esett, hogy véget értek. De ez már a múlt van, amikor tény azt gondolom tiszta lappal kéne indítani meg ilyesmi mivel az idő valamilyen szinten gyógyít és felejtet.

Ez a szám ébresztet rá arra, hogy így gondolom tényleg:

És íme,a kiszemeltem *-*

Akusztikus gitár: Stagg SW-201 (és természetesen a fekete)

A blogot személyes okok miatt felfüggesztem egy időre. Majd amikor nem lesz, ennyi dolgom újra kinyitom. Előre is köszönöm a megértéseteket.